A wicca vall�si gyakorlat�nak legfontosabb eleme a nyolc fõ �nnep megtart�sa. A nyolc wicca �nnep az �v sor�n nagyj�b�l egyenletesen oszlik el, �s megtart�suk a wicc�kat �sszehangolja az �v kerek�nek forg�s�val, az �vszakok v�ltoz�s�val, a term�szet ciklusaival, v�ltoz�saival. A nyolc �nnep �sszekapcsolhat� a wicca istens�geinek, az Istennõnek �s az Istennek k�l�nb�zõ aspektusaival �s �llapotaival, �s az �nnepek k�rforg�sa az õ �r�kk� ism�tlõdõ t�rt�net�ket mes�li el.
A wicca k�vetõi, mint minden m�st, az �nnepeket �s az �v egyes idõszakait is t�bbf�lek�ppen �rtelmezik, �s hozz�k kapcsolatba az istens�gekkel. Ezek az elt�rõ �rtelmez�sek gyakran nem igaz�n egyeztethetõk �ssze egym�ssal, �s m�g �nmagukban is hordoznak bizonyos ellentmond�sokat. Az al�bbiakban bemutatom az �nnepek �rtelmez�s�nek egy k�vetkezetes �s kellõen �sszetett m�dj�t, �m elõtte vess�nk n�h�ny pillant�st az istens�gek �s a szakr�lis �v egym�shoz rendel�s�nek k�t legismertebb modellj�re.
A legismertebb modell az �vet a Napisten �let�tjak�nt mutatja be. Ez a legelterjedtebb felfog�s, a legt�bb wicca ezt haszn�lja, kisebb nagyobb elt�r�sekkel. E szerint az elk�pzel�s szerint az Istennõ �letet ad a Napistennek Yulekor, majd az Isten felnõ, megterm�keny�ti az Istennõt, ezut�n meg�regszik, meghal Samhainkor, hogy azt�n Yulekor ism�t megsz�lessen. Ebben a modellben az Isten a Nap �letad� erej�t jelk�pezi, az Istennõ pedig a term�szetet, melyet a Nap melege term�kenny� tesz.
Egy m�sik koncepci� szerint az �v k�t r�szre oszlik, melyek k�z�l a ny�ri f�l�vet az Istennõ, a t�li f�l�vet az Isten uralja. Ebben a rendszerben az Istennõ a term�szet term�kenys�g�t jelk�pezi, az Isten pedig a hal�l urak�nt jelenik meg.
A k�t elk�pzel�s k�z�l az elsõ sokkal �rnyaltabb k�pet ad az �ves ciklusr�l, azonban �sszerûtlennek tûnik a sz�momra, hogy a Napisten hal�l�nak idõpontj�t Samhainre teszi. Ennek egyetlen igaz�n logikus idõpontja Yule lehet, hiszen ekkor leggyeng�bb a Nap ereje. Azonban mindk�t rendszer fõ probl�m�j�t abban l�tom, hogy t�ls�gosan leszûk�tik az Isten �s az Istennõ alakj�t. Az elsõ modell az Istennek csup�n a szol�ris aspektus�t veszi figyelembe, az Istennõt pedig F�ldanyak�nt �br�zolja. A m�sodik modell az Istennõ alakj�t m�g tov�bb szûk�ti, �s csak a F�ldanya term�keny oldal�t jelen�ti meg, az Istent pedig a term�ketlens�ggel �s a hal�llal azonos�tja.
A wicca istenfogalma azonban enn�l l�nyegesen �rnyaltabb, �s �sszetetteb, mind az Istennõ, mind pedig az Isten t�bbf�le aspektusban jelenik meg. Ha rendszerezni szeretn�nk õket, azt mondhatjuk, hogy mindkettõnek l�tezik �gi, f�ldi �s alvil�gi aspektusa. Az Istennõ az �gben az �g Kir�lynõjek�nt jelenik meg, melyet a Hold jelk�pez, �s ami tov�bbi aspektusokra bonthat� fel (holdistennõ h�rmass�g). A f�ld�n az Istennõ F�ldanyak�nt, az alvil�gban pedig a Holtak �rnõjek�nt jelenik meg. Az Isten az �gben Napistenk�nt, a f�ld�n a n�v�nyzetet megszem�lyes�tõ veget�ci�s istenk�nt illetve a Vadak Urak�nt jelenik meg, az alvil�gban pedig õ a Holtak Ura. Mindemellet az istens�gek k�t k�l�nb�zõ �r�kl�t koncepci�t mutatnak be nek�nk. Az Istennõ l�te �lland�, nem ismer hal�lt. V�ltoz�saiban csak m�s-m�s arc�t mutatja fel�nk. Ezzel szemben az Isten l�te ciklikus, hal�lon �s ujj�sz�let�sen kereszt�l ism�tli �nmag�t. A wicca szakr�lis �nnepeinek ezt az �sszetett, sokr�tû k�pet kellene min�l jobban visszaadnia. Egy ilyen modell megalkot�sa azonban egy�ltal�n nem egyszerû.
Ha megvizsg�ljuk az egyes wicca �nnepek alapvetõ jelent�startalm�t, k�t j�l elk�l�n�thetõ mot�vumot vehet�nk �szre: egy szol�ris m�toszt, �s egy veget�ci�s m�toszt. Ennek az az oka, hogy a wicca �nnepk�r eredetileg k�t k�l�n�ll� �nnepk�rt egyes�t mag�ban: egy szol�ris �nnepk�rt, �s az õsi kelta �nnepeket.
A szol�ris �nnepek  Eur�p�ban a kelt�k elõtti megalitikus kult�r�kban �s a mediterr�n kult�r�kban j�tszottak fontos szerepet. A szol�ris �nnepk�r t�rt�nete a f�ny �ves v�ltoz�s�r�l sz�l. Ennek sor�n a Napisten megsz�letik a t�li napfordul� idej�n (kb. december 21.), a tavaszi nap�jegyenlõs�g idej�re (kb. m�rcius 21.) fiatal f�rfiv� �rik, �s megterm�keny�ti F�ldany�t. A ny�ri napfordul� napj�n (kb. j�nius 21.) dicsõs�ge telj�ben ragyog, majd ereje �s a f�ldre gyakorolt hat�sa jelentõsen cs�kken az õszi nap�jegyenlõs�g idej�re (kb. szeptember 21.), hogy azt�n a t�li napfordul�hoz �rve meghaljon, �s �jj�sz�lessen. A k�zhiedelemmel ellent�tben a szol�ris �nnepeket a kelt�k nem tartott�k meg.
A kelta �nnepk�r a n�gy nagy kelta �nnepbõl �ll: Imbolc (febru�r 1.), Beltane (m�jus 1.), Lughnasadh (augusztus 1.) �s Samhain (november 1.). Ezek a n�v�nyzet �s az �llatok term�kenys�g�vel �llnak kapcsolatban. A k�t legõsibb kelta �nnep val�sz�nûleg Beltane �s Samhain. A kelt�k sok�ig csak �llatteny�szt�sbõl �ltek, a n�v�nytermeszt�s legfeljebb kieg�sz�tõ �lelemforr�s volt. Ennek megfelelõen k�t r�szre osztott�k az �vet. Beltanet�l Samhainig a p�sztorok a ny�ri legelõk�n legeltettek, az �llatok szaporodtak, a csorda l�tsz�ma egyre nõtt. Ez volt a bõs�g, �s az �let idõszaka. Samhainre azonban visszat�rtek a t�li sz�ll�shelyre, �s az �llatok nagy r�sz�t lev�gt�k, mert t�len nem tudt�k volna etetni õket. Ez�rt a Samhaintõl Beltaneig tart� idõszak a hal�l ideje volt.
A m�sik k�t �nnep, Imbolc �s Lughnasadh, egy�rtelmûen a f�ldmûvel�shez kapcsol�dik, �s val�sz�nûleg k�sõbbi eredetû. Imbolc (febru�r 1.) a n�lunk enyh�bb �ghajlat� m�rs�kelt �g�vi ter�leteken, mint p�ld�ul �rorsz�g, a z�ld hajt�sok �s vir�gok megjelen�s�nek legkor�bbi idõpontja. A term�kenys�g �hajt�sa jellemzi ezt az �nnepet. Lughnasadh (augusztus 1.) pedig az arat�s, a term�nyek betakar�t�s�nak �nnepe. Az ezzel a k�t �nneppel kieg�sz�tett szakr�lis �vet egy n�vekvõ �s egy hanyatl� f�l�vre oszthatjuk. A n�vekvõ f�l�v fõ mozzanata a ki�rad�s, a hanyatl� f�l�v� pedig a visszah�z�d�s. Ennek megfelelõen a n�vekvõ f�l�v k�t �nnepe k�z�l Imbolc a term�keny erõk ki�rad�s�hoz, Beltane a bõs�ghez, a hanyatl� f�l�v �nnepei k�z�l Lughnasadh a begyûjt�shez, Samhain pedig a gy�kerekhez val� visszat�r�shez (hal�l, õs�k tisztelete) kapcsol�dik. Az �v ilyen k�t r�szre oszt�sa kapcsolatba hozhat� olyan mitol�giai alakokkal, akik �ltal�ban testv�rek, megk�zdenek egym�ssal, �s az egyik legyõzi a m�sikat. A mitogr�fusok egy r�sze a n�vekvõ �vet jelk�pezõ hõst vagy istent T�lgykir�lynak, a hanyatl� �vet jelk�pezõ alakot pedig Magyalkir�lynak nevezi. Õk �lland� riv�lisok, f�l�vente megk�zdenek, �s az egyik legyõzi a m�sikat. A Nagy Anya kegy��rt versengenek, �s mindegyik a maga uralkod�sa cs�cs�n n�szt �l vele, mely sor�n meghal �s felt�mad, hogy befejezhesse uralm�t. A T�lgykir�ly �s a Magyalkir�ly nem m�s, mint az Isten veget�ci�s aspektus�nak k�t, egym�st kieg�sz�tõ arca.
Miut�n siker�lt rekonstru�lnunk a wicca szakr�lis �v alkot�elemeinek eredeti form�j�t, a szol�ris, �s a kelta-veget�ci�s �nnepk�rt, k�s�relj�k meg egy egys�ges rendszerr� val� �sszeilleszt�s�ket. Ez nem is annyira �nk�nyes l�p�s, mint amilyennek elsõre l�tszik, hiszen a veget�ci�s mot�vum term�szetes m�don kapcsolatba hozhat� a szol�ris mot�vummal, mivel a kelta �v n�vekvõ �s cs�kkenõ f�l�ve k�z�tti fordul�pontok a t�li �s a ny�ri napfordul� idej�re esnek. Az �gy egyes�tett wicca �nnepk�r egy teljes �ves ciklusa alatt a wicca istens�geinek sokkal �sszetettebb t�rt�net�t ismerj�k meg, mely sor�n az Isten h�rom k�l�nb�zõ alakban jelenik meg, mint Napisten, T�lgykir�ly �s Magyalkir�ly, melyben megjelenik az Istens�g �gi, f�ldi �s alvil�gi aspektusa is. Az Istennõ pedig �lland� szeml�lõk�nt vesz r�szt az esem�nyekben, �s k�zben mindh�rom mitikus f�rfialak t�rsa �s a Napisten anyja is egyben. Az �v sor�n pedig megismerhetj�k k�l�nb�zõ arcait, mint a sz�let�s �rnõje, a szerelem �s beteljes�l�s �rnõje, vagy a hal�l �rnõje. A Napisten Yulekor (t�li napfordul�) sz�letik, �s bej�rja a m�r eml�tett teljes szol�ris m�tosz egyes �llom�sait, hogy azt�n Yulekor meghaljon �s ism�t felt�madjon. Ek�zben a T�lgykir�ly Yulekor legyõzi a Magyalkir�lyt, aki a holtak birodalm�ba vonul vissza erõt gyûjteni, mik�zben ikertestv�re, a T�lgykir�ly, megerõs�dik, Beltanekor n�szt �l az Istennõvel, mely sor�n meghal �s �jj�sz�letik, hogy befejezhesse feladat�t. Lithakor pedig az ism�t megjelenõ Magyalkir�ly v�gez vele, �s egy f�l �vre �tveszi az uralmat a F�ld�n, Samhainkor õ is n�szt �l az Istennõvel, hogy meghaljon, megerõs�dve felt�madjon, �s bev�gezze uralkod�s�t, mely Yulekor j�r le, amikor ism�t elj�n a T�lgykir�ly, hogy legyõzze, �s elfoglalja a hely�t a tr�non, egy �jabb f�l �vre.
�s hogy mindebbõl milyen tanuls�got vonhatunk le? Annyit mindenk�pp, hogy a wicca rendszere igen õsi, �s homog�nnek egy�ltal�n nem mondhat� gy�kerekre ny�lik vissza, a vil�g pedig, melyet szimb�lumaiban megpr�b�l megragadni �s �br�zolni, sokkal �sszetettebb, semmint hogy bele lehessen passz�rozni nyolc �nnepbe �s k�t istenalakba. Azonban egy vall�s vagy vall�si csoport szakr�lis gyakorlat�nak �rv�nyess�g�t egyed�l az kell hogy meghat�rozza, hogy az adott csoport sz�m�ra az �ltaluk haszn�lt szimb�lumok hordoznak e kiel�g�tõ jelent�startalmat, �s haszn�latuk hozz�j�rul-e ahhoz, hogy �ltaluk a vil�got teljesebb form�ban fogj�k fel �s �lj�k meg. Ez alapj�n pedig azt kell mondanom, hogy minden wicca �s minden coven szuver�n joga, hogy �gy �rtelmezze az �nnepeket, ahogy sz�m�ra a legmegfelelõbb, �s ennek megfelelõen tartsa meg �nnepeit. �s ez nagyon j�l van �gy.